Már vagy egy hónapja megjelent Slash újabb formációjának lemeze az Apocalyptic Love. Csodálatos perceket töltöttünk együtt, megéri alaposabban kivesézni az albumot, már csak azért is, mert igencsak vártam a megjelenést és nem is okozott csalódást.
Az első hallgatásra a szívembe lopta magát, ennek ellenére kényszeresen keresem a környezetemben ugyanazt a pozitív visszajelzést ami a dalokat hallgatva bennem önkéntelenül is felszínre tör. Furcsa mód, az én lelkesedésemhez mért visszajelzés nem érkezett. Én korszakalkotónak találom, alapműnek, míg akikkel beszéltem elintézik azzal, hogy "jó", "kellemes" esetleg "nem rossz" (TomAce).
Hát mi történt a világgal? Éveken át azért rinyáltunk, mert nem tud megjelenni egyetlen vérbő, a legszebb éveinket visszaidéző gyűjtemény és most hogy végre kézbevehető nem vagyunk elégedettek?
Rá kellett jönnöm, hogy nem erről van szó. Valószínűleg én vagyok túlzottan elfogult. Valamiért én hiszem, hogy az anyag olyan értékekkel bír, ami Kolumbiát is letérítheti a kokaintermesztésről és új irányt szabhat a kábítószer fogalmának. Nem tehetek róla, imádom. Nekem visszahozza a legjobb napokat.
A dalok egyenletes tempót diktálnak, egyszer sem éreztem, hogy a lemez leülne, de a közepén... Nos, olyankor rázom a szoba közepén a 10 éve nem létező rőzsémet, tekerem a Gibson potijait és újra sikongatni akarom a Welcome to the Jungle elejét. (Sose ment :)
Amióta elkezdtem írni a cikket négyszer változtattam meg az elképzelésemet, hogy melyik dalt akarom a lemez csúcsaként megjelölni. Ne várjátok, nem tudom megtenni. Hogyan rendelhetném egymás alá-fölé a No More Heroes-t, vagy az Anastasia-t. A We Will Roam refrénje már a 70-es években is klasszikussá válhatott volna, de mégsem jobb vagy rosszabb mint a One Last Thrill.
A Standing In The Sun szintén zseniális refrén és úgy zakatol, mint egy gőzmozdony. Amikor a Hard & Fast zakatol megőrülök, de - a hangerő ellenére - mégis az egész Led Zeppelin legenda esszenciáját súgja.
A többi tétel sem a felejtős kategória, csak a személyes kedvenceket ragadtam ki. Így a cikk végére kell rájönnöm, hogy önigazolást keresek, mostanra nagyobb célcsoportban. Tényleg csak én érzem azt, hogy ez ennyire különleges és korszakalkotó anyag?