Szedd már össze magad b@szki ! Valamit írni kéne....ha egy banda,ami bakancslistás lassan - leírni is szörnyű- majd 25 éve és itt koncertezik a szomszédban,akkor menni kell. Az úton újfent egyedül  -ill nem, mert a Todi busz-al mentem,csak így a koncert után meg rögtön vissza - egy röpke három órás út után a Gasometer ill Bécs,valami iszonyat szutyok idővel fogadott.Pár hete mikor itt voltam Steel Panther koncerten,valami hasonló fogadtatásban részesültünk.Még szerencse,hogy nem szabadtéri volt a buli...

Az előzenekari státuszt birtokló Jared James Nichols engem kilóra megvett.Olyan,ízes rock muzsika,három faszira hangolva, kellő döggel megtámogatva.Tolják rendesen és semmi kérdezősködés.A faszi ikon lesz..én szóltam.

Lynyrd Skynyrd. Na már most...Persze,hogy én is alabama,meg free bird,meg simple man. Aki azt mondja,hogy neki nem,az hazudik vs szemtelenül fiatal. A szetlistát szemlélgetve,ezt a korszakot lőtték be nekünk.Jobb szem sír,bal élesen tátva.A klasszikus albumokat nagyon szeretem, de az újkori L.S. lemezek - szerintem - bitang jók.Méltó folytatása annak a zenei világnak,ami valamikor a hetvenes évek elején elindult Jacksonville-ből.

Nem irigylem a szakikat,akik szépen megfogalmazva próbálnak írni koncert beszámolókat.Én - mint rajongói oldal - talán az érzést próbálom meg visszaadni.Kilenc körül kezdtek,de az előttem égig kúszó telefon rengetegtől esélytelen voltam.Érzés meg van ?. Mikor előtted mindenki filmezi azt, amit élőben szeretnél látni,átélni

Alkalmazkodva a mai kor követelményeihez, legközelebb gólyalábakon megyek.Szerencsére a telcsiláz hamar alábbhagyott,probléma megoldva.A hangzás - ahol én voltam - nálam 10-es.Olyan izmosan és dúsan szólaltak meg  a dalok, mintha a dvd-t néznél hifire kihangosítva. Johnny Van Zant - talán neki volt a legnehezebb,mikor újra kezdték - a szomszéd faszi a farmról,de neki elhiszed,hogy amúgy meg egy világutazó rocksztár. Pedig nem az az alkat,mégis a kezéből zabálsz.Mindig mosolyog és annyira természetesen adja elő magát,hogy az néha már fáj.Mindenkiről lehetne írni,de akiről kötelező az Gary Rossington  az egyetlen ős L.S. tag.Nem tudom honnan meríti az életerejét, de szeretném megtalálni azt a forrást.Csak az érzés miatt, hogy milyen lehet hatvan felett is a saját utadat járni és a ráadásban fütyörészni egy gitárral a nyakadban.

Klasszikus nóták egymás után,kiemelni egy-egy dalt vétek. Ama Southern feeling, nem feledve a régi társakat akik már nem lehetnek itt, de akkor is menni, élni tovább.Életigenlő érzés és valami plusz,amit nem lehet értelmesen megfogalmazni, hallani kell.Gondolom,ha oda születtem volna, akkor tudnék választ adni,de itt és most nem.

Így pár nappal a buli után - hogy ne legyen minden túl fasza - visszanézegetve a "nagymegosztón" fellelhető felvételeket,azért vannak fals hangok rendesen.De,elhinni nekem,ott és akkor ez nem számít.Voltak negatívumok is,de ezt gyorsan elfelejteni - szót se róla - és csak a szépre emlékezni.

Tudom és érzem,hogy olyan semmilyen ez az írás,de ez egy blogocska és nem szaklap.Aki lemaradt erről az estéről talán pótolhatja még,de túl sok esélyt én nem látok rá.Talán - bakancslista update - visszajönnek még Európába egyszer és akkor az újabb L.S. lemezek klasszikusait veszik elő.Csak az érzés miatt...