Zsugabubus, játszunk?
Foszlányok, füstös fény. Ketten maradtunk, mindenki elment, üres a terem.
Édes szépszemű vörössel játszom, face to face. Fogalmam sincs mi van a kezemben mert csak a szemén jár az agyam. Persze néha elkalandozik, milyen lehet beletúrni a hajába, végigsimítani domborzatos vidékeit.
Baszki ember koncentrálj, a gatyádat is elnyeri.
Nyerje, nincs vele gond.
Mi is van a kezemben? 6 9 káró. Ne már, még a kártya is cukkol. Mi a répát csináljak? Ha bedobom, már megint bukom a vakom. Emelek.
Reakció, ebben tuti jó vagyok, simán leolvasom, milyen lapja van. Rámnevet, kész vagyok, olvadok, mint a rumomban jég, de cukkol tovább.
Ezt most komolyan gondoltad? Betegyünk mindent a közösbe?
Eszem csak rajta, vágyom rá és hogy a partynak vége legyen, boruljon az asztal, szakadjon a huzat. Hemperegni a földön, felnőtt filmes lovast játszani, összegyűrni a lepedőt, vagy bármit, csak a pőre bőréhez minél közelebb kerülni, összeolvadni.
Beteszek mindent, egyszer nekem is lehet szerencsém. Meg végülis a 6 9 nem olyan rossz lap.
Vesztettem. Többet nem játszom. Szépszemű rám nevet.
Majd legközelebb, ha...
Megráznak, riadtan nyitom szemem.
Ébredj, basszus, már megint elaludtál, az egész szinház rajtad röhög. Már rég vége , húzzunk haza, már ha Rudolf beindul...