Na, míg meleg a pite.
Rögtön indulásnak az "öreg" Hobo a fejembe véste, hogy ez, amit szeretek, egyszerűen egy rohadt rákendroll. Majdnem televágta a "majdnem" búcsúkoncertjén a HBB az arénát. A küzdőtér mondjuk tele, az alsó szektorok megtöltve józan bohócokkal, kik ezen estén a az öregeket figyelték.
Mire haza értem, már kiment minden szűkülő agyamból, már ami a nóták sorrendjét illeti.
Nem lövök le mindent, mert hátha valaki holnap eljön.
Az ánplágd blokkot várom holnap újra, de nagyon. Madi meg a Tibusz alkotnak.
Mi is volt? Néhány gyáva bohóc a küzdőtérről követelte a kopasz kutyát, mire a ceremóniamester csendre intette őket: demokrácia van, gyere fel és szabadíts fel, kötelező körök a HBB életművéből, majd kijutottunk a mesélő erdőből. Megérkezett mindenki királya és a Hey Joe-n kívül szinte majd mindent elnyomtak.
Mata Hari b@szik belém szeretni, de hát aki kém az kém. Kiderült, amit mindig is tudtam, már hogy az apám cukrász volt és lehet, hogy egy fattyú vagyok, de nem bántani, mert csak verem a habot, igaz néha beleszakadok. Zöld, sárga színekben is tündökölt az aréna és Cseh Tamásról sem feledkeztünk meg. Kopasz kutyus is tiszteletét tette, tehát le kellett menni kutyába. Kőbánya szele is elért ide, néhány tag tiszteletét is tette, igaz dülöngélve.
Igaz, kapkodó az írás, de oly sokáig voltunk lenn, hogy nem is tudjuk, milyen fenn. Holnap talán részletezek, de a pite most volt meleg.
Sajna nem futottam össze a "szépszeművel", talán jobb is. Belezúgtam, mint igás csacsi a vadóc zebra lányba. Hazafele a kedvenc kempingezőm mellett jöttem el, némi mélázás után továbbmentem. Öreg hobó az utcán bandukolt mellettem és beleláttam a gondolataiba. Igaz, nincs itt az ideje meg hátha jobbra fordul, de ha nincs más, halj meg és nagy leszel!
Záráskép a nagy igazság, hogy tutira nem nyáron születtem vagy elcseréltek, mert igenis viharban születtem, néha a világ végén alszom, és igaz, hogy senki nem jött el ma este, de ezért én nem haragszom. Senkire.
Zene nincs, majd a chapter 2 után. Köszönet Nekik