" kihűlt a pite a szaftja hideg"

Egy jó húszassal visszább, Budán gyülekeztünk a Mackó nevű "tejbárban". Az elfogyasztott tejtermékeknek köszönhetően, vidám hangulatban indultunk a Lágymányosiba, HBB klub betevőjéért. Minden alkalom családias volt, a menü változatos. Nálam az Anthrax volt az akkor numero1, így visszagondolva, fura fazon lehettem a felvarróval a hátamon. Színpadon is itt volt a debütálásom, igaz bevallottan kissé spiccesen volt szerencsém egy deszkán állni Hoboval. Igaz, neki ebben nem volt köszönet, mert a mesél az erdő eléggé thrashre hajazó változatát adtam elő, mint a "képesjózsi" legjobb barátjaként felinvitált vendégművész. Szegény Pókáék, nem tudták annyira lekeverni a hangom, hogy ne gyepáljam agyon a jobb sorsra érdemes nótát.

Hajóztam velük a Dunán sokszor, a felső szeparé volt a kedvenc helyünk, itt hülyítettük Lulut, a mindenre kapható gruppie lányt, kire Kántor volt ráállva, mint a cövek. Itt volt Földes úr kedvenc átvedlő helye. Nagyokat szippantva, a  ringatózó hajó nyitott fedélzetén ledobta magáról hétköznapi gönceit, néhány rendszert átkozó elmés gondolat kíséretében.

Tabán,sör virsli combóval,a régi KEK,szutyok egy hely volt de hobo-ra le kellet menni.Ezer emlék....

Hajazok a Kexre, asszem elszállt egy hajó a szélben. Bevonták a HBB logót.

(Bréking: mikor ezeket az elő sorokat pötyögöm, a királyi tévében egy szőke picsa egy tangó harmonikával vonaglik, szegény Buzánszky Jenő bácsi legnagyobb meglepetésére. Ha tényleg ez a mai szint, hát szögezzük le, közöm nincs hozzá.)

A tegnapi este folytatásaként, ismét lesercegtem, a záróakkord második verzéjére.

Mire odaértem, tömeg volt a tejbárnál. Békésen várva szokásos sör-rum combómra, elém pattant egy  szöszi: kezdett csillogni a szemem, mire megláttam a stáb stage pass-t a  nyakában. Dumálni akart velem, de mint kiderült, nem meghitt kettesben hanem a tömeg közepén, egy kameramannal a háta mögött. Szerintem ember nincs, aki nemet mondott volna neki. Én megtettem.

Az aréna dugig tele, de más érdemleges változás nem történt. Nyolc körül belecsaptak. A   program az előző napi,semmi változás.

De vérprofik. Solti, aki nem is tudom, hányadik búcsúkoncertjén vesz részt, ezen az estén is hozta kötelezőt. Madi, aki tiszteletbeli tag lett, pechjére pont a búcsúkoncin, szintén zenész.

Tibusz, igaz sokak szerint már lassú meg pontatlan, de én épp lesz@rom, nekem ő a Tátrai. Póka, mindenki basszeros Egonja. Bill az örök király, igaz a fradija, na az nálam necces. Bohócok-bohóca, Hobo.

Ja, a program, szokás szerint lövésem sincs róla, mert pillanatok alatt elszállt az idő. A változás egy torta volt. Földes úr 66 lett. Boldogat neki. Mondanám, még egyszer ennyit de ennek nem örülne teljes szívből.

Átölelve a több mint harminc évnyi pályafutást, ezen az estén azért azt hittem, más dalokat is fognak játszani.

Az induló, "rohadtrockra" hajazó blokk után mindenki királya nyomta le a köreit , Köbányától a hosszúlábún áthágva, míg elértünk az édes otthonig. Futott egyet a nyúl is a mezőn. Hobo visszatértével kiderült, még mindig nem kell az a Cadillac.

A koncerttel semmi bajom, csak mivel tegnap is itt voltam, kerestem a változást, amiket ígértek. Nem lehet belekötni, így is hibátlan volt. A Hetediknél az uccsó köröket leróva, a közönség soraiban bandukolt mindenki Hoboja. Nem lett "celeb", ember maradt. Az akusztikus blokk végén a senki által fel nem vett piros bohóc orrokért közelharcot vívtak az első sorokban.

Életemben először láttam Hobo nyakában basszgitárt, igaz játszani nem játszott rajta, de legalább kiderült, hogy elbírja. Kaptak ajándékot, egy szobrász csinált nekik fityiszeket, nyaklánc gyanánt...

Volt kopasz kutya, jöttek mentek a vadászok is, hajtottunk vadakat, és voltunk a Moszkván is. Plusz minden, ami kötelező, egy Hobós estén.

Záró akkordként az örök, most már klasszikus Hey Joe is előkerült, egy gazember társaságában, majd végleg elbúcsúztunk Johnny-ól is.

"A zenekar elment,de a zenéje itt maradt"

Kifelé, a tömeget megvárva, kortyoltam sörömet. Szöszi újra próbálkozott, a lihegő kamerásával. Egy telefonszámért bevállaltam volna. Nem adta, interjút nem kapott. Kettőnk közül én voltam a bánatosabb.

A fiatalságom egy darabja búcsút intett, kár érte. Azért vasárnap elnézek az arénához, hátha......"mert ugye minden nap itt játszunk".

Zene most sincs, azt kaptok a többiektől ,tőlem ezt kapjátok:

Most egy darabig kussolok, átadom a helyet a többieknek, meg a zenéknek...