A környezetemből mindenki tisztában van a KISS iránti rajongásommal. Hogy ezt a kört bővítsem, itt a blogon is elkezdek mindenki agyára menni vele:)
Elsőként egy olyan összeállítással kezdeném, mely egy-két olyan dalt mutat be, melyek különféle okoknál fogva nem tartoznak a gigaslágerek közé. És nem feltétlenül azért, mert ezek a dalok rosszak, sőt...
Watching you
Időrendben az első dal, a '74-es Hotter than hellről. Tipikus, régimódi Simmons szerzemény. Kifejezetten húzós, groove-os témára épül a dal, mely bár a mai napig a koncertprogram része, szélesebb körben nem különösebben ismert. A nóta igazi erejét természetesen élőben mutatja meg, most jöjjön egy felvétel a '92-es turnéról:
She
Szintén Simmons-nóta, még a Wicked Lester időkből származik, de végül a Dressed to kill-en jelent meg. Szintén nem egy átlagos glam/rock and roll szerzemény, erősen érződik rajta Gene Beatles iránti rajongása, bár magát az alapriffet még gyerekkori jóbarátja és WL-es társa, Steven Coronel hozta. Persze, a KISS-nél mindez jóval súlyosabban szólalt meg, nem véletlenül inspirálta pár évtizeddel később az Anthrax-et is ez a dal, egy feldolgozás erejéig.
A world without heroes
A rajongókat komolyan megosztó The Elder lemez csúcspontja. Bob Ezrin és Lou Reed zsenialitása és egy Paul Stanley gitárszóló, egy újabb Simmons nótában.
All hell's breakin' loose
1983. Az MTV műsorán, élőben látható először a KISS legénysége maszk nélkül. A Lick it up lemezhez, mely benne van a banda 5 legjobbja között, több videó is készült, ezek egyike ez a rendhagyó nóta. Az alaptéma Eric Carr-tól származik, és elmondható, hogy az első rap-rock nóta született meg ezzel a dallal, legalábbis ha a dal verzéjét vesszük alapul. A klip egyébként továbbra is a Lick it up videóban már látott apokaliptikus világra épít, úgy látszik akkoriban nagyon menő volt ez a téma. Talán ez is megér majd egy posztot a későbbiekben...
Love's like a slap in the face
Az 1989-es Hot in the shade lemez egyik dala. Fogalmam sincs, miért ez az egyik kedvencem a lemezről, talán a nana-nana miatt...:) Az biztos, hogy azon dalok közé tartozik, ami jöhet bármikor. Ja, és ez is Simmons szám.
I will be there
A végére ismét egy vitatott lemez következzen, a Carnival of souls. A sötét hangulatú Revenge méltó folytatása lett volna, ha egyszer tisztességesen befejezik. Azt már soha nem fogjuk megtudni, milyen lett volna ez az album, ha nemcsak egy félbehagyott verziót adnak ki, azt is csak a rajongók nyomására (nomeg, hogy a ne a neten terjedő szemét verzió jusson el mindenkihez), de az biztos, hogy jobbnál jobb dalok sorakoznak rajta, Rain, Slaves&Masters, Jungle. Vagy éppen az alábbi Stanley-dal, melyet Paul a fiáról írt és arról szól, milyen erős is az a kötelék, mely apa és fia között létezik.
Folytatása következik!