Mindannyiunknak megvannak a magunk hősei. Akikre gyerekkorunkban felnéztünk és vágytunk arra, hogy ugyanolyanok legyünk. Akik kamaszkorunkban igazolták tetteinket és vígaszt nyújtottak, ha fájt. Akik felnőttként is magukkal tudtak ragadni minket vagy éppen egy nyugodt sziget voltak, ahol elmélkedhet(t)ünk az élet örömein-gondjain. Akikhez bármikor fordulhat(t)unk, sosem hagytak cserben.
Róluk, nekik, értük íródott az alábbi dal.