A Twisted f...in Sister jött, látott és győzött!

Nem szeretnék nagy szavakat használni a tegnap esti koncertre, mert elcsépeltnek tűnhetne a legtöbb jelző, ami az eszembe jut. Legyen elég annyi, hogy az eredeti felállással idei első koncertjét [a mindössze 15-ből!] nálunk megtartó TS tegnap este megmutatta, hogyan is kell játszani a rock and rollt!

Már a kezdés is sokat igérő volt, az introként felcsendülő AC/DC-nóta It's a long way to the top után [bevallom, nagyon tetszik ez a vonal, hogy kedvenc nótákat választanak intronak egyes bandák] kaptunk az arcunkba egy What you don't know - The kids are back - Stay hungry triót, utóbbi végére én már rekedt voltam. Majd jött egy bő órás best-of program, az összes kötelezővel, a We're not gonna take it [nagy ötlet volt a setlist közepére tenni] óriási közönségénekeltettéssel [3-szor is!], Can't stop rock and roll, The price vagy a végére hagyott I wanna rock, amelyben ismét remekül elszórakoztatta a közönséget [szemmel láthatóan saját magát is] Dee Snider. Hatalmas figura, a legnagyobb frontemberek között a helye, állapította meg tegnap a napirokk stábja, pedig volt szerencsénk már jónéhányukat élőben is megtekinteni. Elképesztő, hogy ennyi idősen  [56] mennyi energia szorult bele és az állandó mozgás közepette is, különösebben meg sem erőltetve magát, erőteljesen és tisztán énekelt. Igazán nem szeretném a csapat többi tagjának érdemeit sem kissebbíteni, hiszen nagyon jól tették a dolgukat, de a showt egyértelműen Dee Snider csinálta, mellé pedig remek látványelemnek bizonyult Mark Mendoza basszer, aki motoros dizájnját sajátos pengetési technikájával szinesítette.

Zárásként kaptunk egy Come out and playt és egy S.M.F.-et az arcunkba, majd mind a négyen egyetértettünk abban, hogy a Twisted Sister ismét megmutatta nekünk, miért is szerettük meg kölyökként ezt a zenét. Ez a koncert maga volt a rock and roll, 100% zene és 100% szórakozás.

I can't stop rock and roll!