Íme a korszakalkotó/korszakváltó rockalbum, mely üstökösként repítette az alternatív rockzenét a mainstreambe, és amely elévülhetetlen érdemeket szerzett az utolsónak tartott zenei forradalom tündöklésében és bukásában. Az album, mely köszönhetően egy videóklip sikerének, minden előzetes elvárást elképzelhetetlen módon felülmúlva, végül több, mint 30 millió példányban kelt el világszerte. Ez volt a Nirvana Nevermind korongja, mely a mai napon ünnepli huszadik születésnapját.
Valószinüleg maga Kurt Cobain sem hitte volna, hogy az 1991. szeptember 10-én bemutatott Smells like teen spirit-tel bankot robbant a Nirvana. Az eredetileg csak az MTV éjszakai sávjában műsorra tűzött videó akkora népszerűséget vívott ki magának, hogy hamarosan éjjel-nappal játszotta a zenecsatorna, játszották a rádióállomások és állandó vendége lett a rock dj-k setlistjeinek is. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy ekkortájt volt éppen csúcsrajáratva mind a Metallica, mind a Guns n' Roses promóhadjárata, és a Smells like-ot csak amolyan felvezető klipnek gondolták a komolyabb elvárásokkal felvértezett Come as you are elé - joggal mondhatjuk, hogy ez bizony nem semmi!
A hirtelen jött népszerűséget szinte fel sem fogták a srácok. Eleddig egyetlen lemezük, a Bleach mindössze Nagy-Britanniában aratott komolyabb sikereket, ráadásul nem sokkal később Chad Channing dobos is kiszállt a zenekarból. A helyére érkező Dave Grohl már egy komolyabb hangvételű bandában találta magát. Cobain ekkortájt rengeteg REM-et, Pixies-t hallgatott és új dalai is hasonló hangvételben születtek. Az elkészült lemezanyagot végül a Geffen égisze alatt keszítették el, és 1991 szeptember 24-én meg is érkeztek az első példányok a boltok polcaira. Jól jellemzi az előzetes becslések pontosságát, hogy az Egyesült Államokra mindössze 46 ezer példányt szántak, míg a brit piacokat mintegy 35 ezer darabbal terítették be. A kiadó úgy számolt, jó esetben úgy 250 ezer lemezt tudnak majd eladni a Nevermindból mindösszesen. Nos, pár hónapon belül csak hetente fogyott ennyi az albumból.
A váratlan áttörés felkészületlenül érte a zenekart. A lemez megjelenését követő európai körutat teltházas koncertek, rajongók örjöngő hada és a média állandó felhajtása övezte. Mire a bombaslágernek várt Come as you are kislemez kijött, addigra már Michael Jackson-t is letaszították a Billboard éléről! És bekövetkezett az, amiről fentebb is írtam, hetente mintegy 250-300 ezer darabot adtak el a Nevermindból.
Természetesen a Nirvana elképesztő sikere óriás hatással volt az egész [rock]zene-iparra. Mint a grunge egyik zászlóvivője, ők voltak az újra megjelenő lázadás, a reakció a rockzenében eluralkodó külsőségekre, melyek totális leképeződései voltak a nagyvilágban uralkodó állapotoknak, ahol a lázadó ifjúság már felnőtt, beállt a sorba és dolgozni kezdett, megszedte magát és már derogált neki metróval utazni a külvárosban. Már nem olcsó borral ütötte ki magát, hanem drága drogokkal, de mindezt jól leplezte a külvilág előtt, mert nem számított más, mint a haszon. Erre az ál-csillogásra volt zsigeri reakció a grunge és a Nirvana zenéje. Egyszerű, ösztönös zene, dühösen és őszintén, tele kiábrándultsággal és tanácstalansággal, még előadásmódjában is félszegen és szinte szégyenlősen - pont úgy, ahogy a 16 éves kamaszfiúk és lányok rácsodálkoznak a világra és önmaguktól is megrémülve világgá kiáltják félelmeiket, örömüket és bánatukat. Pont úgy, ahogy a rebellió ráérez a rendszer megingására, és elsöpri azt. Ez szükségszerűen rombolás lesz, de majd -ha megengedtek egy Tankcsapda idézetet- a régi romjain új világ épül fel.
A Nevermind is szószólója volt annak a revolúciónak, mely elsöpörte a rock- és a metal színtér addigi sztárjait. Aztán persze a műfaj újjászületett romjaiból, megerősödve és tanulva önmaga hibáiból. De ez már egy másik történet...
A Nevermind mindenesetre megérdemli a tiszteletet, függetlenül attól, hogy valaki szereti vagy utálja. Ha másért nem, akkor azért, mert nemcsak a rockzene mainstreamjére volt egy baszott nagy fricska, hanem mert ráébresztett mindenkit arra, hogy tanuljunk meg vágyakozni azért is, ami a miénk. És ha ez megvalósul, akkor talán a világnak is jobban fogunk örülni és lehet, hogy pisztolyt is kevesebben fognak a fejükhöz.
Igaz, ehhez kellett várni még három évet.
