Sláger ide, sláger oda, azért ez üt, mint a buszkerék:
Érdekes dolog, hogy én azt hittem, hogy az Anette Olson-nal felálló Nightwish közelebb áll majd hozzám, mint az eredeti "Tarjás". TomAce-szel ellentétben én már az előző lemezt is rongyosra hallgattam. Kisfiammal ellátogattunk a koncertre is, ami nagyon ott volt, de bizonyos szempontból ki is józanított és tette ezt az akaratom ellenére. Nem taglalom, az alábbi videóban minden benne van, ami miatt (bármennyire pozitívan is fogadtam) óvatosan közelítek Anette kisasszony felé...és nem csak az énekteljesítményére gondolok. Sajnálom, pedig én azt hittem, hogy rajongó leszek...Az meg, ahogy a zenekar - hogy illeszkedjen a stílushoz - átment lakodalmasba, hát az megbocsáthatatlan: