Basszus, ez a lemez is idén lesz 20 éves! Ezt speciel most nem tartottam külön nyilván, csak a napsütéses idő láttán lekaptam a cd-t a polcról és akkor ránéztem a dátumra. Hihetetlen! Mintha tegnap [na jó, tegnapelőtt] kaptam volna kölcsön saancitól a bilikék maxell kazit, rajta a Firehouse Hold your fire albumával, és a 136-os felé menet rögtön a hidegrázás kerülgessen a Reach for the sky első hangjai hallatán.

Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán, mi is felnőttünk [testben legalábbis], mégis számomra a mai napig etalon ez az album. Mert hiába volt nagyobb durranás a csapat megelőző, debutáló korongja [All she wrote, Don't treat me bad, te jó ég!], hiába "csak" hair-metalról van szó, mégis az egyik legkiegyensúlyozottabb és legszínvonalasabb amerikai rocklemezről van itt szó, kérem szépen. És dacára mindannak az igyekezetnek, amit David Prater producer elkövetett a hangzás tönkretétele érdekében [rá még külön visszatérünk idén, szintén egy 20 éves klasszikus apropója kapcsán], a dalok még így is sütnek és kiválóan alkalmasak bulizáshoz, romantikához, ráadásul háttérzenének is remek választás. Nekem különösen az egyik kedvenc sunshine rock and roll lemezem, és biztos vagyok benne, nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy egy örökzöld lemezről van szó. Az alábbi dalok, szerintem legalábbis, ezt támasztják alá.

Sajnálatos módon a grunge-hullám a Firehouse-nak is  betett, és bár a srácok ésszel váltottak és megmaradtak a rockos vonalon, annak érettebb stílusa is nehezen talált utat a közönség felé. Ettől függetlenül a harmadik lemez is nagyon jó, de erről legfeljebb egy másik posztban lesz majd szó.

Addig is "reach for the sky or I will shoot you down in the blink of an eye..."