Ki tudja, megszületett volna-e ez a poszt, ha 1982 egyik füstös éjszakáján nem áll egy csepeli srác a Pokolgép tagjai elé, hogy ő szeretne a banda frontembere lenni... Egy biztos, az akkor húsz esztendős Kalapács József a zenekar énekese lett, megkezdve ezzel egy olyan korszakot, mely az évtized végére mind őt, mind a Pokolgépet a legnagyobb hazai sztárok közé emelte.
Nyugodtan elmondhatjuk azt is, hogy a magyar rock- és HM-színtér talán legismertebb alapítóiról van szó, és ennek a zenekarnak Kalapács Józsi olyannyira markáns alkotóeleme volt, hogy több, mint húsz évvel azután, hogy elhagyta a csapatot, az olyan elvetemülten nosztalgikus alkatok, mint én is például, a mai napig őt tartják a 'gép énekesének. Hiszen nekem ők voltak az elsők itthonról [sőt, az elsők között úgy overall a rock világából] és, micsoda véletlen!, pont egy utcára lakom attól a helytől ahol az alábbi klipek egyikét pont 25 évvel ezelőtt filmszalagra rögzítették.
Bivi sztoriját persze mindannyian kívűlről fújjátok, hiszen az Omen, a Hard vagy a Kalapács zenekar történései is az orrunk előtt zajlottak-zajlanak. De emellett emeljük ki a színház és a musicalek világába tett kirándulásokat is, hiszen ezek is elismerést hoztak Kalapács József számára.
Egy biztos, Bivi ma este ötven darab gyertyát kell, hogy elfújjon a születésnapi tortáján. Kívánunk hozzá sok boldogságot és jó egészséget!