Azt hiszem, itt a napirokkon sokszor szoktunk lelkesen és elragadtatva szólni zenekarokról, melyek talán csak nekünk tűnnek zseniálisnak. Nézzétek ezt el nekünk, de valahol ez áll az egész blog létrehozása mögött is - öt rock and roll f...sz éli ki előttetek önmegvalósítási hajlamait. Ez a zenekar azonban [persze jóhénány másikkal egyetemben] kicsit más lapon említendő. A Rush tudniillik valóban zsenik gyülekezete, ez a három fickó három évtizede szállítja a minőségi rocklemezeket, ráadásul a progresszívebb fajtából. Mégis, egyáltalán nem kell matekfüzetet és számológépet készíteni a hallgatásához, hiszen a kanadai úriemberek olyan alázattal közelítenek a minőségi zeneszerzéshez, hogy a csupa nagybetűvel írandó DALOK nem szenvednek csorbát. A Rush lemezekről ugyanis elmondható, hogy mindegyik egy-egy nagy utazás a dallamok és a csodák világába, ahol a dallamok rabul ejtik a hallgató szívét, a virtuóz módon játszó zenészek pedig felpezsdítik a lelket.
Valahogy így kell tehát elképzelni a trió legújabb lemezét, mely nemrég jelent meg Clockwork angels címmel, és üresjárat nélkül támad a hallójáratokon át, hogy aztán észrevétlenül beköltözzön a gondolataidba, megtöltse a lelkedet és minden komorsága ellenére a legvégén furcsamód mégis boldoggá tegyen.
Nagyjából így:
Nektek is sok boldogságot hozzá - erősen év lemeze gyanús alkotás, megkockáztatom, hogy mestermű...