Húsz évvel ezelőtt, a karácsonyi sürgés-forgás kellős közepén, szinte észrevétlenül jelent meg egy, akkortájt még erősen underground státuszú debreceni zenekar kazettája. Az eseményt nem előzte meg sem felvezető videoklip, sem országszerte sugárzott sajtótájékoztató és a megjelenést sem követte teltházas, sportcsarnokos turné. Talán még a zenekar sem volt vele tisztában, mit is szabadítottak a világra A legjobb méreg című lemezükkel, 1992. december 22-én.
A Tankcsapda sikertörténete, így utólag visszatekintve legalábbis, világos és tiszta utat mutat. A zsigeri és gyors punkzenével és a hozzá tartozó, szójátékokkal tarkított, szókimondó szövegekkel debütáló Baj van! demó és a nulladik lemeznek tartott Punk&Roll remekül alapozta meg a zenekar népszerűségét underground körökben. A kilencvenes évek elejére, amikor már nem kizárólag a Pokolgép/Ossian-vonal határozza meg a hazai rock/metál szcéna irányvonalát, ők is ott kopogtatnak azon az ajtón, amelyen egy-két évvel korábban már átlépett a Sing-Sing, a Dance vagy a Sex Action. Jól ráérezve az akkori közizlésre, Lukácsék is a dirty-rockos vonal felé tolódnak, csupán néhány punkosabb téma található az új dalok között. Ebben a szellemben rögzítik hát a lemezt, melyen rögtön nyitónótaként elsütik a címadó dalt is. Első hallásra lehetett tudni, hogy ez a dal sláger, mi több klasszikus már a megjelenés percében. Az ötletesen egyszerű zenére frappáns, újszerű és friss, mégis könnyen befogadható szöveg jellemző, mellőzve minden szájbarágósságot.
Ez a fajta megközelítés az egész albumra jellemző: könnyen megjegyezhető dalok, legyen az középtempósan húzós vagy punkosan gyors téma, megfejelve egy-egy remekbeszabott Lukács-dalszöveggel. Akkoriban igen újszerűen hatott ez a fajta dalszövegírás, így ezek a sorok, különlegességüknek köszönhetően, gyorsan beégtek a rajongók fülébe. Nem is lenne egyszerű felsorolni, hány sor vált klasszikussá az évtizedek során a lemezre pakolt dalokból. Úristen, mennyit ugráltam erre a lemezre léggitározva a szobámban, miközben a magnóból üvöltött az Élet a legjobb méreg...
Mindenesetre A legjobb méreg közel 50 perce üresjárat nélkül pörög le. A címadó nóta dekadens hangjai [Csak szemétdomb, csak disznóól, ez a szanaszétbaszott rockandroll!] után egy lazább rockhimnusz, a Nem hagylak el következik [Kezemben a jegyekkel a repülőtéren, várom, hogy L.A.-be induljon a gépem...], ezt követi a Fekszem a földön középtempós, cinikus önértékelése [Szám szélén csorgatom a nyálat, büdösebb vagyok, mint egy állat...]. Kicsit lazább vízekre evez ismét a Legyen az ördögé, egy félresikerült éjszakai randiról [Várom a nőt, tízre igérte, ha nem jön, megint mehetek érte...] majd jön egy újabb klasszikus, kihagyhatatlan darab, a Tudok egy munkát [Ha folyik, ne legyen a te véred, te leszel a főnök, ha megéred...]. Az A oldalt egy társadalomkritkus-apokaliptikus vízió zárja, a Nem ismerek rád [Beszáll az autójába a rohadék, neked meg nem jut más csak a maradék...].
A másik oldal egy pikáns történettel indít, a Csőre töltve cím elég beszédes [Telefonon rendeltem az éjjel egy profi kurvát, én csak fekszem az ágyon, ő végzi a dolgát...]. Ezt követi az album következő nagy slágere és klasszikusa, a szintén kihagyhatatlan Gyűrd össze a lepedőt! [A hüvelykujjam az égre mutat, csizmámon vastag a por...], majd egy újabb szociológiai tanulmány, a Napra nap [Rabszolga vagy minden reggel, este a moziban Schwarzenegger...]. Még egy kis szex és önirónia az Enyém vagy formájában [Fekszem a lányon a franciaágyon, tudom, hogy mire vár, megkapja, de én lelépek, mielőtt börtönbe zár], majd jön a Nem érdekel macsózása [Ma éjjel nincs szerencséd, nem vagyok könnyű fickó, messzebb vagy tőlem, baby, mint Tokiótól San Francisco]. A lemezt a cinikus Fordulj fel! zárja [Ezen az ágyon kettőnknek kevés a hely, vagy fordulj a fal felé vagy fordulj fel!], igazi középtempósan döngölős rockandroll, mely arra készteti az embert, hogy előlről kezdje hallgatni az egész albumot.
A legjobb méreg vitathatatlanul a magyar rockzene egyik alapvetése, mely remekül megágyazott a Tankcsapda sikerének. Mind a lemez címe, mind a zenekar neve kihagyhatatlan, ha a hazai rockklasszikusokról beszélünk és ez így is van rendjén. A debreceni trió azóta is stabilán szállítja a lemezeket, tulajdonképpen üresjáratok nélkül. Fokozatosan felépítve magukat, mára már nem kis klubokban, hanem fesztiválok nagyszínpadán és teltházas sportcsarnokokban lépnek fel. Ez nem ment volna A legjobb méreg nélkül. Ma este, a Sportarénában Tankcsapda koncert, a teljes lemez elhangzik majd, az évforduló tiszteletére. Azt hiszem, ennél szebben nem is lehetne megünnepelni a huszadik születésnapot.
