2009 egy különleges év volt számomra. Rengeteg jó zene jelent meg abban az évben, de a legnagyobb várakozás részemről a 2006-os „IV” lemez óta hallgatásba burkolódzott Winger zenekar lemezét előzte meg.

Sok véleménnyel ellentétben én a hosszú szünet után megjelent „IV” feltétlen híve is vagyok, viszont a „Karma” egy olyan Hard Rock lemez, ami ritkán adódik egy zenekar életében. A tökéletes hangszeres tudás, a zseniális zeneszerzés, a minőség, az erő és érzelmek olyan tökéletes kavalkádja, ami a legkitartóbb kétkedőket is meggyőzte arról, hogy a Winger nem egy átlagos rock zenekar. Nem térnék most ki a zenekar leírására és hajbandának minősítésére a mindentudók részéről, a MTV-s fikázásra és a Metallica sztorira sem. Fátylat rá. Legyen annyi elég, hogy ezután a lemez után ismét „divat” lett ősrégi Winger rajongónak lenni és azt bizonygatni, hogy „én bizony mindig is tudtam, hogy ők a legnagyobbak” véleményt alkotni. Lelkük rajta…

A személyes véleményem, hogy a Winger a „Karma” lemezzel – a Pull után – ismét elkészítette az aktuális évszázad egyik legjobb, minden szempontból kikezdhetetlen Hard Rock alkotását. Csinálja utánuk, aki tudja!