Érdekes dolog ez az akusztikus (házi)buli. Van, hogy nagyon el lehet cseszni, de van, amikor megvesznek vele, egy estére. Nem vagyok sem PoS-fan sem Anneke nagy rajongója, sőt a dugó ki effekt néha rendesen ki is tud borítani. A körítés olyan "belvárosi". Csóróéknak csak egy nagy szoba jutott, így kissé zsúfolt volt a tér. Az egy nm-re jutó zenész szakik száma vetekszik Manhattan népsűrűségével. Az elején kommunikációs problémám volt a napi csajjal:),de megoldódott.

Kicsit késtem, Anneke már dalolt egy szál gitárral. Simán a gyermekeim anyja lehetne, ha Ő is szeretné (bocs Totti), nem mondanék nemet. Közöm nincs a dalaihoz és mégis, a kis törékeny jellemével már az oltár előtt állnék,  kimondva az örök igent. Gyönyörű a hangja és kontrasztos az egész. Van egy művésznő, aki a komolyzene határait súrolja az előadásával, az alkarja rommá varrva. Perfect!
A program rövid, a szoba prűdsége nem változik, csak  megjöttek a vendégmuzsikusok. Minden házibuliban vannak pillanatok, mikor eltűnnél picit, nekem ez volt az a pillanat. Őszintén, sok volt  Árstíðir előadása. Ez van, lehet köpködni. Még nem komolyodtam meg ennyire és bevállalom, nem is akarok. Ez már túl művészi, egy kiállítás megnyitón simán ellenék velük. A kalapom emelem, mert nagyon derék iparosok. Az én világom távolabbi és picit lendületesebb. Művészi hatásfok 10-es, de ez már tényleg komolyzene.
A PoS-re rágyúrtam picit, hogy ne legyek tudatlan. Valamiért mindig más egy akusztikus este, legfőképpen annak, aki nincs otthon a bandában. Rágyúrás felesleges volt, mert a buli eladta magát és a dalokat. Jó értelemben persze. Mikor "hazajöttek", elindult az igazi buli. Sztorizgatás, jó hangulat és örömmuzsika. A sok elfogyasztott alkohol hatására a "bugyinedvesítő" Dani és barátai belejöttek a muzsikálásba. Néha már a jazz határait súrolván, egy-két pillanat erejéig a mélységbe lökve, lehangolódva a legbelsőbb bánatokig, hogy felemelkedvén újra az élet zúzdájában érezd magad (igen, én is érzem, hogy ez egy picit "magaslabda", de kikeveredtem belőle). Hullámvasúton utazol fel és le. Perfect, de ez egy más világ. Néha ilyen is kell...

Buli utáni takarítás. Én igent mondanék, ha Anneke megkérné a kezem. A "Hogyan csesszük el életünk napjait" művészi pályám a csúcsára érne, a megnyitómon az Árstíðir nyomná az aláfestő műsort. Sok alkohol társaságában. PoS-re ráfekszem picit, legközelebb ne legyek tudatlan, ha a házibulijukba készülök. Ám legközelebb nem akusztikusan akarom őket hallani. Szerencsére, mindig van olyan aki felveszi és megosztja. Alant egy válogatásféle az estéről. Picit hosszú, de a lényeget el lehet csípni és talán arra is magyarázatot ad, hogy miért is egy másik világ.

ui: asszem Stormnak rendesen fájhat,hogy nem lehetett jelen..miért is ? klikk