egyáltalán nem értek egyet a leírtakkal, ugyanis a 'botrányos hangzás' jelző a Death Magnetic-re helytálló, az az anyag az igazán botrányos és hallgathatatlan.

a St.Anger, ugyan nem hallgatóbarát, de hasonlóan valami új irány felé próbál nyitni, mint még annak idején a Load/Reload. nem mondom, hogy tökéletes - messze nem az - de mindenképp valami mást mutatott.
dalok szempontjából minden nóta túl van húzva, egyikben sincs 4-5 percnél több ötlet.

ami nekem különösen tetszik, hogy nem próbáltak meg pontosítani semmit (simán megtehették volna, ha akarják): ez a Metallica így játszik. Lars mindkét lábára béna, Kirk egy fos szólógitáros, már bármelyik sarkon van jobb és ötletesebb nála, James meg épp idült fejjel énekesnek képzeli magát.
sokkalta emberszerűbbek és szerethetőbbek így, hibáikkal együtt.

@adamskij: Ádi, írtam én olyat, hogy ez rossz?:) Továbbra is tartom, hogy szarul szól (igen, a DM is), és igazi ösztönzene, minden stúdiós cicoma nélkül felrántva. Ha épp morcos kedvemben vagyok, keresve sem találhatnék jobb zenét levezetésképp.
És kövezz meg, de szerintem a DM sem lett rossz - de persze, ismersz tizenöt éve, tudod, hogy botrányos ízlésem van :D