Könyvajánlóként is felfogható poszt következik. Bár a nálunk készült, hasonló című Brad Pitt-mozit nem láttam, de az alapjául szolgáló könyvet épp most fejezem be. A cím senkit se riasszon el, remekül megírt, interjúkötet formába öntött dokumentumregényt vehet kezébe az olvasó, akit érdekel egy világméretű krízis kialakulása és utóélete. Kedvcsinálóként pár sor, ami napirokk-kompatibilissé teszi a művet.
"Átváltottunk figyelemfelkeltő harcmodorra. Minden hadseregnek megvolt a sajátja. A britek skódudával nyomták, a kínaiak kürtöt fújtak, a dél-afrikaiak meg zörgették a puskájukat, a lándzsájukat és az övüket, miközben zulu harci dalokat kántáltak. Nálunk az Iron Maiden jött divatba. Sosem voltam valami nagy metálrajongó. Inkább a klasszikus rockot szeretem, Hendrixtől a Driving south már kellően durva. De beismerem, hogy amikor ott álttunk a sivatagi szélben, és dübörgött a Trooper, nagyon bejött a cucc. A figyelemfelkeltés persze nem is Zacknek szólt, hanem minket kellett felspannolnia, hogy tökösebbnek érezzük magunkat. Mikor Dickinson azt rikoltozta, hogy 'a biztos halálba rohansz', én már töltött fegyverrel, adrenalinnal fűtve figyeltem a közelgő hordát és már csak azt hajtogattam magamban, hogy 'gyere Zack, játsszuk le, bazmeg!'"