A ma megjelent, Tragic Illusion 25 (The Rarities) válogatáslemezre bónuszként egy új dalt is felpakoltak a brit tragikus bálványok. A nóta szerintem elég jó lett, persze semmi különös, de mégis ott van az az utánozhatatlan Holmes - Mackintosh érzés az egészben, amitől a Paradise Lost annyira szerethető...
A valóban kevéssé ismert dalokat tartalmazó albumra két újrafelvett korai zsenge is felkerült, az első lemezes Our Saviour és a klasszikus Gothic képében. Utóbbi egy egész műfajt hívott életre a maga sötét zsenialitásával - megérdemelte, hogy végre korszerű hangzással felvértezve nézzen a következő évtizedek elé.