John Sykes. E név hallatán minden valamit magára adó Hard Rock rajongó szíve megdobban.
A "fiatalember" 1987-ben megírta a legsikeresebb Whitesnake lemez oroszlánrészét, aztán továbbállt! Jézusom! Az egyszeri ember azt gondolná, hogy minek kell történnie ahhoz, hogy valaki otthagyjon egy Whitesnake-et?!? A tékozló fiú...
Aztán felmerült, hogy nem is önként távozott és Coverdale sem egy minta főnök (de azért szeretjük).
Sykes kis szünet után megalapította a Blue Murder-t és kiadták az első lemezüket, amitől én speciel csúnyán padlót fogtam. Akkor értettem meg, hogy mit is tett John a Whitesnake 1987 című lemezéhez.
A kilométerekről felismerhető, masszív gitárhangzása, bődületes dallamai kiegészülnek Tony Franklin már védjeggyé vált basszus hangzásával-játékával, és Carmine Appice mennydörgés szerű dobolásával, és akkor még nem beszéltem arról, hogyan énekel a lemezen. Brilliáns ! Mindez így együtt olyan gyilkos elegyet alkot, ami egy életre megmarad az ember fejében.
John azóta többszörösen beírta magát a Rock történelmébe, most nem fárasztanék senkit a felsorolással, hogy hol játszott és mit tett le még az asztalra. Ebben az esetben azt gondolom, hogy Coverdale bácsi volt a tékozló.