Mai cikkünkben először egy rutinos rocker, tulajdonképpen már nem is létező szólólemezéről ejtünk pár szót, majd egy feltörekvő banda fúziós hatásokkal operáló thrash-metal albumát idézzük fel néhány mondat erejéig. Hogy aztán azért került-e ki Ozzy The ultimate sin-je a 2002-es re-issue kollekcióból, mert maga a mester sem emlékszik a nyolcvanas évek nagy részére, ez rejtély, de egy biztos: Chris Poland eladta a Megadeth komplett felszerelését a Peace sells... után, hogy narkófüggőségét finanszírozza.
Ozzy Osbourne - The ultimate sin
Az eredetileg Killer of giants címmel tervezett album megjelenése előtt egy évvel még úgy nézett ki, hogy Ozzy a régi cimbora, Bob Daisley közreműködésével veszi fel az új anyagot, csakhogy Ozzy fellépése a Black Sabbath-tal a '85-ös Live Aid koncerten szétkergette a csapatot. Így a The ultimate sin korongon már Jake E. Lee gitáros és Randy Castillo dobos mellett Phil Soussan basszer hallható. Utóbbi szerepe azért is fontos, hiszen vele együtt írta Ozzy az album slágerét, a Shot in the dark-ot. Megjelenésekor az addigi legsikeresebb Ozzy lemez lett, hetek alatt platina-státuszt szerzett (ezt 1994-re megduplázta), de még ez is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az életmű-diszkográfia 2002-es kiadásakor a Just say Ozzy és a Live&Loud mellett a The ultimate sin bekerüljön a sorozatba. Így igaz, ezen kiadványok kimaradtak a sorozatból. Furcsa módon, a mai napig nem tudja senki, hogy miért. Talán csak Sharon. Hogy Ozzynak fogalma sincs róla, az holtbiztos.
Megadeth - Peace sells... but who's buying?
Egymillió eladott példánnyal hozta meg az áttörést a Megadeth számára ez az 1986-os lemez. Bár a tré hangzás miatt a megjelenése előtt még egyszer átkeverték, ez sem sokat segített rajta - óriási szerencse, hogy elődjéhez hasonlóan itt is remek dalok sorakoznak. Egyike a thrash-metal alapműveinek és itt jelent meg először Vic Rattlehead a közönség előtt. Ahogy azt a Killing is my business... debütalbumon hallhattuk, ismét rengeteg fúziós elemmel gazdagodott a thrash-es kvinttologatósdi - persze, ezt a fúziós dolgot kéretik a helyén kezelni, szigorúan a műfaj keretein belül érteni. Virtuóz riffek és szólók, ötletes és szellemes basszustémák, jazz-es alapú dobolás - ebből áll össze a Megadeth zenéje. A szövegek témája pedig, a kor szelleméhez hűen, mi más is lehetne, mint a háborúk, a kiábrándult ifjúság, megspékelve némi kötelező sátános ezzel-azzal. A lemez megjelenését követő turnét a két Dave már Gar Samuelson dobos és Chris Poland nélkül fejezte be. Kettejük drogproblémái olyannyira rányomták a bélyegüket a játékukra, hogy helyettesítő zenészeket kellett felvenni annak érdekében, hogy a koncerteket le lehessen játszani. Chris Poland egyenesen odáig ment, hogy eladta a banda teljes felszerelését, hogy drogot vehessen belőle. Az ő tetteinek állít emléket a következő lemez Liar dala, de ez már egy másik történet.
