Ha van olyan lemez, ami kilóra megvett, akkor az a Razorblade Romance. Tudom, hogy óriási hype volt akkoriban a Join Me, de én úgy bekajáltam ezt a metálba oltott David Bowie-muzsikát, hogy csak na. Ville Valo egy hatalmas ripacs, de cigarettafüstben pácolt hangszálai a világ összes fájdalmát képesek kifejezni.
De még ezt is lehet fokozni, hiszen a Gone with the Sin az a ballada, amit rossz lelkiállapotban tilos meghallgatni. Ellenkező előjellel viszont egy remek összebújos-családalapítós lassú.
No, de nemcsak sírás-rívás volt itt kérem szépen, hanem igazi goth n' roll sláger is, amit nem lehet ülve hallgatni, valamit mindenképp mozogni kell rá. Ez az a dal, ami egyszerű, mint a faék, de így csak a HIM tudja eltolni, a tribute csapatok nagy részének beletörik a bicskája.
A szigetes HIM-koncert pedig életem egyik legjobbja volt, még akkor is, ha a füvön ülve néztük végig [bár ezt már biztos sokszor elmondtam :)].