Gary Moore kapcsán merengtem picit. Nincs kapuzárási pánik meg ilyesmi, csak fura...
A zenekarok, idolok többsége, akikért odavoltunk, befejezték, de ha vannak is, már nem fiatalok. Sokan elmentek, nevek nincsenek, mindenkinek megvan a maga hero-ja, aki fenn vagy lenn nyúzza hangszerét.
Persze van kinálat bőven és jönnek új zsenik, zenekarok.
Kölyökként faterom ölében püföltem a dobcuccát, értetlenül néztem, hogyan porolgatja a bakeliteket, és élvezi, hogy serceg baszki, de van dinamikája. Néztem, lövésem sem volt, miről beszélt.
Most én vettem elő az általa vásárolt Thin Lizzy lemezt és leporolgatva meghallgattam.
B@szki, úgy serceg mint állat, néha pattan egy nagyot, de dinamikája, az van. Van benne élet... Mondtam, fura lesz és most így f@cing forty-ként értettem meg, azt miről beszélt akkor. Sajna, ő is elment már régen, de a lemezei itt maradtak.
Magányos estéken leveszek a polcról egyet és meghallgatjuk.
No, de az élet is pattan egyet és csordogál tovább, hétvégén búcsúzik a HBB, duplán, én megyek sercegni. Pénteken is, szombaton is. Ha lúd, legyen dupla. Valaki elserceg?