Hamupipőke 25 éve űzi az ipart. Picit beleőszült, a torkát is műtötték.Mikor fiatalabb volt, rajongtam érte, mikor blúzosabb lett a figura, füstös kocsmákban találtam rá. Emlékét őrzöm, hű maradok hozzá. Amerikába szakadt barátocskánknak köszönhetően, még egy számozott bakelit is a birtokomban van. Méltó helyén, a polcon figyel a Night Songs mellett. És ez a lemez 1986-ban jelent meg /mikor rommá vertek minket Mehikóban :( /.
Itt az idő, Tom Keifer cigányútra indul a a bandájával, picit ünnepelni. Egyelőre a közelünkben sincsenek, de hátha...
Valami ilyesmi volt a glam:). Én zabáltam, zabálom, mert a "glam örök és elpusztíthatatlan". Gypsy road - na, az most nincs, mindenki ismeri, még ma is kötelező darab a klubbokban. Van egy másik oldala a zenekarnak, a blues-os pipőke. Főleg balladákban voltak gigák.
No, nem egy Kalevala, de ha valaki nem ismerte volna őnagyságát. Rövid, velős, negyed órába pont belefért. Van még néhány perc. Happy 25.-izét!!!!.....