Ritka dolog, ha egy zenekar kilenc éven át nem készít lemezt. Igaz, ha belevesszük, hogy ez idő alatt a tagok, külön-külön mind aktív tagjai voltak más csapatoknak, akkor érthető a dolog. Ez történt a Depp Purple esetében is, mikor hosszú szünet után, 1984-ben elkészítették egyik legjobb lemezüket, a Perfect strangerst. Ha még azt is megnézzük, hogy mindezt a klasszikus, tizenegy év után újra összeállt, line-uppal (Blackmore-Gillan-Glover-Lord-Paice) követik el, érthető, hogy hatalmas várakozás előzte meg a megjelenést. A várakozások beigazolódtak, mind rajongói, mind szakmai körökben hatalmas siker lett az album.
Jóllehet mindvégig magasan van a mérce, két dal azért kiemelkedik a többi közül, mondhatni a húzónótái a korongnak.
Utóbbi dalt egyébként -sokan tudják- a Dream Theater is elkövette a Change of season EP-n, méltó módon tisztelegve előtte.
A posztot egyébként a házunkban lakó gitáros srác ihlette -kilétét sajnos homály fedi-, ki két éve gyakorolja szénné a Purple nótákat, most tart a Perfect strangersnél.
