Ma, a déli órákban, Budaörsről hazafelé, kit láttunk a madaras teszkó mögött? Bizony bizony, a mi Endrénket, a Paksiék fiát. Kardigánban és melegítőben, szemüvegben baktatott két teli szatyorral a rock katonája és kicsit olyan érzésem volt, mintha egy lakótelepi kisnyugdíjast látnék. Hiába no, ahogy meg is énekelte anno, kezei közül szöknek az évek, arcára új és új jelet vésnek...
Azért a régi zenéit még most is nagyon-nagyon megheadbangeljük!