Ma végre - többszöri konszolidált meghallgatás után - alkalmam volt egy hosszabb autózás keretein belül meghallgatni full hangerőn a legújabb Queensryche albumot, a Dedicated to Chaos-t.
Aki ismer, az tudja, hogy nálam nincs tréfa a zenekart illetően, számomra az egyik legnagyobb kedvenc. Minden albumukat szeretem, mikor melyikhez van kedvem. De ma megtörtént a csoda! Csutkára tekertem a hangerőt és a már ismerős dallamok előbújásán kívül még éreztem valamit. Egyre euforikusabb hangulatba kerültem, az egész testemben éreztem a zene lüktetését rájöttem, hogy utoljára akkor éreztem ezt, mikor egy életre szóló barátság vette kezdetét annak idején a számomra etalon lemezként tisztelt Promised Land hallgatásakor.Hihetetlen, de újra AZT érzem, és ezért nem tudok elég hálás lenni a zenekarnak!
Kétkedők, fanyalgók el a Queensryche-tól, ez nem a ti ligátok! Ez kérem ismét mestermunka és még több annál, mert lelke van! Queensryche mindenek felett!
Szívem szerint nem emelnék ki nótát a lemezről, de azért kell ide valami. Tekerjétek fel a hangerőt, boruljatok térdre! Jöjjön az At The Edge: