Sokan nem kapják fel a fejüket a neve hallatán, de igen komoly ismertségre tett szert méltatlanul rövid élete alatt. 1964. január 30-án látta meg a napvilágot Stockholmban és - feltehetően - ekkor kapta meg azt a csecsemőtápszer oldatot, amiért ma csodáljuk a svéd zenészeket.
Első zenekara egy ismeretlen amatőrzenekar volt - mondanánk közhelyesen -, de ez az ő esetében nem igaz, ugyanis 14 (!) évesen szállt be a Rising Force-ba, ahol Yngwie Malmsteen társaként basszusgitáron alkotott. Időközben a Force zenekar basszusgitáros-cserét indítványozott Malmsteen-nak és náhány hónapig ennek a csapatnak volt tagja. A társai ekkor Joey Tempest és John Norum voltak. Gondolom, most sokan felkapták a fejüket, igen, a korai Europe-ról beszélünk. Joey-val közösen írtak is egy dalt a: Black Journey Through My Soul -t. Ez később a második Europe lemezen meg is jelent, Scream of Anger címmel.
John Leven azonban nem érezte jól magát a Rising Force-ban és visszaigazolt mindkét basszer a korábbi helyére. A Europe világsikerét megérdemelte volna Marcel is, de az ő élete másként alakult.
1987-ben a Europe-ból kivált gitáros John Norum első szólólemezén játszott, majd két évvel később megalakította a Talisman-t, egy szárnyait bontogató tehetséges énekessel, Jeff Scott Sotoval.
A két zenész karrierje összefonódott és a Talisman csak a kezdete volt virágzó együttműködésüknek. Hét sorlemezt készítettek 2006-ig és Marcel nem csak basszusgitárosként, hanem dalszerzőként is magasra tette a lécet.
A Talisman sikere nem vethető össze más világhírű zenekarokkal, de Japánban (hol máshol?) imádják őket a mai napig. Jacob mégis a nehezebb utat választotta, folyton valami új bandán törte a fejét, de - érdekes módon - sosem a többi kárára. Soto-val megcsinálták még a Human Clay-t (1996-2005), az Eyes-t (2001), a Humanimal-t (2002) és a W.E.T.-et (2009), amelynek neve a tagok állandó zenekar neveinek rövidítése: Work of Art, Eclipse, Talisman. A lemez megjelenését nem érte meg. Életének 45. évében hunyt el, fiatalon és még oly sok akkorddal a fejében.
Az örök barát és zenésztárs Jeff Scott Soto így reagált:
A Talisman tagjaival közösen, mély sajnálattal és bűntudattal tudatjuk, hogy testvérünk, kollégánk és a legnagyobb zenész akivel valaha együtt dolgoztunk, Marcel Jacob már nincs velünk, a mai - 2009. július 21. - napon megvált életétől, az egészségéért és személyes problémái ellen folytatott, kilátástalan küzdelem lezárásaként.
Csupán egy nappal voltunk a stúdiómunka előtt, ahol a zenekar 20 éves évfordulóját ünnepeltük volna a nyolcadik Talisman album felvételeinek megkezdésével. Beszéltem tegnap vele, megkértem véglegesítse a részleteket, de mára mégis csak a hír érkezett, hogy a barátom feladta a küzdelmet.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egy nagyszerű zeneszerzőt és zenészt vesztettünk el vele. Ő egy csendes, szelíd lélek, aki nagyon intenzíven és szenvedélyesen űzte a mesterségét. 1984 óta minket együtt emlegettek, de amikor elkezdtük a Talisman-t akkor a fivére voltam és az egyik legkedvesebb barátom volt.
Túl korai lenne bármit is mondani, de szeretnék az örökségének emléket állítani, még úgy is, ha a nagy tömegek előtt nem ismerték fel benne a zsenit. Én tudom, hogy az volt.
Nyugodj békében barátom, hiányozni fogsz! Találkozunk a másik oldalon...Remélem, most összejön az álom-jam Phil Lynott-tal!
Jeff Scott Soto
Talán nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy Marcel-nek óriási szerepe volt abban, hogy JSS végülis a rockzene mellett kötött ki. Sokan tudják róla, hogy az általa preferált zenei világ a legtöbb esetben még csak nem is érinti a rockzene tág határait sem - milyen a sors -, de hangi adottságai azt igazolják, hogy erre született. Én Jacob-nak tulajdonítom azt, hogy ebbe az irányba terelte őt.
Rest In Peace!