Szívem csücske zenekar. Gondoltam, bemutatom őket. Aktuális, mert kiadták a (majdnem) új cd-t. A napfényes Kalifornia, szűkebben Sacramento-i a bagázs. Hivatalosan 1984 a születési dátum, de az első, bakeliten megjelent 1986-os Mechanical Resonance szerint éppen 25 éves a zenekar. A zeneszerzés és a mondanivalót a Jeff Keith - Frank Hannon páros vállalta magára. Egyszerű hangszerelés, semmi extra, csak azok fránya dallamok. A hardrock vonalon belül egy külön kaszt. Szeretném írni, hogy robbant a banda, de nem igaz. Lassan ért az igéző gyümölcs, csendesen szólt a rádió, vártak a sikerre. Turnéztak a szólóéráját élő David Lee Roth-tal, a Geffen által kijelölt állomásokon bemelegítettek a Def Leppard vagy épp a Poison előtt. A glam-re hajazók többsége vevő volt a zenéjükre. Az első igazi slágerecske is innen ered.
Nem engedtek a skatulyának, pedig a "hajasbaba" vonalon ott volt a kiugrás lehetősége. Majd három hosszú évnek kellett eltelnie, mire a költségvetés hozzájuk vágott egy kis zöldhasút, promóanyag készítés céljából. Ha őszinte akarok lenni, ekkor robbantak be. A balladák korát éltük és egy MTV nevű multiszociális adó is kénytelen volt műsorra tűzni.
Volt egy érdekes, majd két órás VHS, mely később lemezre is került. A Five Man Acustical Jam. Az erősítők pihentek a raktárban míg ők eljátszották életük fő művét. A videó sikerén felbuzdulva kiadták később kazin, bakeliten, cd-n, minden létező formátumban. A Tesla bekerült végleg az elitbe.
Siker, pénz, csillogás. Újfajta értelmezést a Tesla név mögé. Nicolas a rádió mestere, a Tesla a dallamoké. Jeff Keith hangja kiforrta magát, jellegzetesen rekedt orgánumában szárnyalt az alátolt riffek mellett. Minden idők legszebb hardrock nótája a Psyhotic Supper-ről. Az album ma jelent meg az államokban ... éppen 20 éve. Hangerőt igényel,de nagyon.
A Geffen vagy ők találták ki a három évente új anyag effektet, nem tudom, de a lényeg, hogy 1994-ben a Bust a Nut már nem hozta várt eladásokat. A zenekart utolérte a csend érája. A banda szétszéledt.
Sacramento nem hagyta veszni fiait és egy rádióállomás jóvoltából a banda koncertet adott. Full telt ház és ismét egy zenei csemege. Erősitők a helyükön, egy dupla cd-n megörökítve. 2001 Replugged Live. Életmű két felvonásban. Új anyag nélkül, nekivágtak a XXI. századnak, körbeturnézták a világot. A három éves penzumot betartva, igaz kisebb kiadónál, megjelent az Into the now. Picit beleerősítettek, súlyosabb lett, de a dallamok megmaradtak.
Real to Reel, két felvonásban tisztelgés a nagyok előtt címszó alatt, plusz egy mini LP, a hármas szabály betartása végett. A sort bezárandó, 2008-ban kijött a Forever More. A legjobb Tesla lemez. Sajnos, nem fognak szárnyalni vele de nem is ez a lényeg. Talán most jutottak el odáig, hogy a dallamok utat fognak törni és megtalálják a helyüket ismét a palettán. Az új anyaghoz (3 éves szabály) nem volt végleges formában szerencsém, de a nagy megosztón csepegtetett dallamok szívem csücskében marasztalják őket.
Szégyellném magam, ha nem említeném meg a zenekar többi tagját. A dobok mögött Troy Luccketta püföl, erősen maffiózós arcberendezéssel. A basszeros, a pici pocakot eresztő Brian Wheat, ki elsiratta házi stúdióját, de gyönyörűséges hű társa, Höfner röfögő megúszta. A "J street" műhelyében a Papa Roach, Deftones és persze a Tesla művei készültek-készülnek. Dave Rude a másodhegedűs szerepében. Még egy név, aki ma már nincs a bandában, de alapító tag és kihagyhatatlan. Tommy Skeoch. Hivatalosan családi okok miatt lépett ki, de -ahogyan később egy VH1 műsorban elárulta-, valójában drog problémák álltak a háttérben.
Mit lehetné zárásképp mondani egy olyan bandáról, mely különösebben nem ismert itthon, de csak eladtak 14 millió lemezt, és a tengerentúlon kifejezetten sikeresek? Talán csak annyit, hogy éppen itt az ideje, hogy valahol Európában is turnézzanak egyszer. Annak is a közepén, valahol a közelben. Oda már el lehet jutni. Csodaszép lenne egyszer nem csak a Tesla lejátszóból hallani a sacramento-i csapatot, hanem élőben is!