Folytatva a héten megkezdett sorozatot, ezúttal két "lányok kedvence" csapat következik 1986-ból. Egyikük amerikai, míg a másik zenekar az öreg kontinens büszkesége. Sokszor, sok helyen hasonlították őket egymáshoz, ami szerintem nem sok szempontból állja meg a helyét, de egy dolog közös bennük: mindketten huszonöt esztendővel ezelőtt rakták le az alapjait további sikeres pályafutásuknak. Ja, és Bruce Fairbairn.
Europe - The final countdown
A svéd banda éppen producert keresett harmadik nagylemezéhez, remélvén, hogy egy sikeres szakemberrel összejöhet a nagy dobás. Meg is találták jelöltjüket, Bruce Fairbairn személyében, aki, nem látván potenciált a dalokban, visszautasította a munkát - kevesen tévedtek ennél nagyobbat a világtörténelemben. Helyette leszerződtek Kevin Elsonnal, kinek segítségével olyan örökzöldek születtek, mint a Carrie, a Rock the night, a Cherokee. És természetesen a gigasláger, a lemez címadó dala, a The final countdown.
Bon Jovi - Slippery when wet
Ahogy az első rész felvezetőjében is említettem, erről a lemezről már megemlékeztünk augusztusban, megjelenésének évfordulóján. Szintén harmadik nagylemez, szintén a nagy dobás - és szintén Bruce Fairbairn. A kanadai producer ezt a melót már nem utasította vissza, így az ő és Desmond Child közreműködésével sikerült bakelitbe préselni minden idők egyik legsikeresebb albumát. Azt gondolom, felesleges lenne végigzongorázni, hány millió példányban kelt el világszerte és mennyi díjat, elsőséget zsebelt be a korong. Aki ismeri a Livin' on a prayert, a You give love a bad name-et, az tudja, miről beszélek. Tulajdonképpen nincs is olyan szám rajta, ami ne lenne ismert és sláger. Éppen ezért választottam róla az alábbi dalt, mert semmiben sem marad el az előbb felsoroltaktól.
Folytatása következik...