A kilencvenes évek elejének egyik legkirályabb magyar bandájáról ejtenék most pár szót. A szolnoki Exit -szigorúan az én véleményem szerint - a hazai thrash színtér egyik elpazarolt, be nem teljesedett igérete. Jóllehet a műfaj kapcsán leginkább a Moby Dick nevét emlegetik előszeretettel, de személy szerint én sosem voltam nagy rajongójuk, igazából számomra érthetetlen módon istenítik őket manapság is [ezért majd Storm jól megtalál:)].
Az Exit tulajdonképpen a nyolcvanas évek végének underground thrash-szcénájának talán utolsó mohikánja volt. Az Undertaking vagy a The Bedlam mellett a szolnoki ötösfogat játszotta a legegyénibb hangvételű, nemzetközi színtéren is elfogadható minőségű muzsikát. A Fehér Géza és Bevíz Misi által alkotott gitárpáros olyan komplex rifforgiát hozott össze, mely Dave Mustaine vagy Jeff Waters nevére sem hozott volna szégyent. Technikás és változatos dalaik igencsak elütöttek a hazai színvonaltól, talán csak az ének jellege osztotta meg a hallgatókat. Akárhogy is, az 1992-ben megjelent Együtt a szeméttel című kazettájuk nagyon jó fogadtatásban részesült. Az olyan dalok, mint a ...te, a Sápadt arcok vagy József Attila Átok című versének megzenésítése mind-mind az album gyöngyszemei. Egyedül a dalok hangzása kritikán aluli, a hangmérnöknek annyi köze lehetett a thrash metalhoz, mint nekem a kvantumfizikához.
A csapat aztán szétszéledt, Ratkai Miklós dobos az Akelában kötött ki, a többiek is felbukkantak itt-ott, más csapatokban. Hogy azután mi történt velük, nem tudom. Az egyetlen félinformációm róluk, hogy nemrég újra felvettek pár dalt. De az is lehet, hogy csak ezt az egyet, nem vagyok biztos benne, mert szinte semmilyen információ nem található róluk a neten. Elég az hozzá, hogy a Légy átkozott című dalt kicsit áthangszerelve, kicsit belassítva szabták újra, így az új erőre kapva dolgozza meg a hallójáratokat.
update: ma megtudtam, hogy újra kiadták a lemezt, úgyhogy jövő héten be is szerzem. A kazettám amúgy is rongyosra lett anno hallgatva:)