Ma kerül a boltokba az új Van Halen lemez. Az egyszeri Napirokker ilyenkor már hetek óta bűvőli a naptár pirossal megjelölt napját, mely azt hivatott tulajdonosának eszében tartani: készüljön, mert rég volt utoljára ilyen...

A VH legutóbbi sorlemeze még a múlt évezredben jelent meg és az eltelt 15 év sem segített rajta. Ugyanaz a zabigyerek maradt, ami már a megjelenés pillanatában volt. A banda azóta jobbára az újságok hasábjain alakult újjá, majd oszlott fel, értékelhető zenei produktum nélkül.

Sokszor hangot adtam már annak, hogy számomra a Sammy Hagar időszak a minőség és ezt továbbra is tartom. A zenekar evolúciós állomásának (előember) tökéletesen megfelelt Diamond Dave. A hangját személy szerint én nem szeretem, de számomra a személyisége is Sas Józseffel és a Defekt-duóval vetekedik ripacskodásban.  

Ezzel még nem lenne baj, mert a régi lemezek közt is akad nagyon komoly munka, bár nem az ének miatt jók azok sem. Amikor Mr. Hagar váltotta DLR-ot elegancia költözött a VH-be. Biztosan sokan mondják, hogy egy rock-metal csapat ne legyen elegáns, de nem nagyon lehet várni senkitől, hogy a kor előrehaladtával ne fejlődjön zeneileg. Eszement jó lemezek kerültek napvilágra, gondoljunk csak a F.U.C.K.-ra vagy a Balance-re.

A sajtónak valamiért nem tetszett az idilli állapot. Évről-évre feldobtak egy hírt, hogy ilyen-olyan módon Roth visszatér. A közvéleményt foglalkoztatta, ezáltal Eddie-ék is elgondolkodtak - lehet, hogy ez a helyes irány?

Egy méltatlan Gary Cherone-os kitérő után (szerintem szégyenükben nem adtak ki 14 évig lemezt) újra elővették a renuion ötletét. Ez végül valóban munkát is eredményezett aminek eredménye a most megjelent A Different Kind of Truth lemez.

Az első kapcsolatom az új anyaggal az volt, amikor TomAce kirakta a "Tattoo" klipet. Nem győzött meg, bár reméltem, hogy a lemez tartalmaz majd ennél vagányabb és kreatívabb dalokat is - ez végül így is lett. Mindazonáltal a "Tattoo" is szépen lassan emészthetővé vált, bár a lemezen számomra nem találja a helyét.

A többi dal sokkal inkább a helyén van és nagyon nem is tudom támadni. Sajnos imádni sem tudom. Eddie üveghangjai és harmóniái a  régiek és például a "You and Your Blues"-ban igazi egésszé állnak össze. 

 A "Blood And Fire" közben éreztem leginkább Sammy hiányát. Annyira jellegtelenek DLR hajlításai, hogy már-már hamisnak tűnnek. Persze tudom, hogy ez lehetetlen, de akkor is ez az érzésem. Az elején, a lassú szakaszban volt ilyen, kíváncsi vagyok másban is felmerült ez? Írjátok meg kommentbe!

Nagyon nagy a "Bullethead". A "Judgement Day"-re emlékeztet. Sokkal inkább nyitónóta mint a Tattoo. A "Big River" is jó választás annak, aki csak egy kóstolóval teszteli a lemezt. 

Összességében az ének hiányzik nekem a lemezről, beleértve Michael Anthony minőségi vokáljait és persze a szólóéneket. Mostanra gondolom már mindenkiben letisztázódott, hogy mennyire nem szeretem Diamond Dave-et, de ez nem igaz. Egyszerűen csak a VH énekeseként nem teljesít megfelelően. A Skyscaper című szólólemeze nagyon jó munka volt egykoron.  Azt viszont megértem, hogy abból nem jött annyi pénz, amiért érdemes haragot tartani a Van Halen családdal...