Arjen nem sokkal ezelőtt ugye bejelentette, hogy nincs több Ayreon lemez. Ez persze nem jelenti azt, hogy Arjen lemez sincs több - kihozta ugye Guilt Machine névvel az általam már megposztolt - amúgy űberhiperszuperfasza, jelenlegi etalon - albumot, valamint a Star One projektjét is folytatta egy másik koronggal.
Ezen felül saját név alatt is érkezett egy lemez. Tudni kell, hogy nála a nevek variálása mindig stílusvariálást is jelent - a Star One inkább vonalas metált jelent [már amennyire ez az ember vonalas bír lenni], a saját névvel kiadott lemezek sokkal kísérletezőbbek.
Meg kell mondjam, elsőre azt mondtam erre az albumra, hogy megtörtént az elképzelhetetlen, a mester képes volt olyasmit kiadni, amivel nem verte agyon az előző munkáit, sőt.
Aztán szépen lassan [úgy a második meghallgatásra] belerágta magát az anyag a bőröm alá, úgyhogy meg kell követnem ezt a hippit.
A választott nóta egy cover, mégpedig egy önmagában is klasszikus nótáé, a Pink Floyd Welcome to the Machine feldolgozása [alaposan feldolgozása - az ember csak néz és vakarja a fejét].