Meglepő lesz a mai dal. Egyfelől a zenekar annyira műfajbéli, mint én Lionel Messi, ráadásul nem is klasszikus darabról van szó, hanem az idei év egyik legjobb rocklemezének talán legsúlyosabb daláról.
Corey Taylorék remekül levették a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulója amerikai thrash vonalának feelingjét és egy igazán fogós dalt rittyentettek belőle a House Of Gold And Bones című lemezükre.
Ezzel aztán el is kezdhetjük összegyűjteni az év legjobbnak vélt albumait, várhatóan jónéhány poszt születik majd e témában a következő napok során.