Röviden és tömören, jöjjön az év legjobb lemezeit bemutató sorozat második része. Míg első nekifutásra lightosabb lemezekről esett szó, ezúttal nézzük meg, milyen alkotások születtek a rock nehezebben emészthető vonalán, 2012-ben.

Threshold - March of Progress

A brit csapat idei lemeze, ha nagyon szigorúan veszem, visszalépés [egyszersmind csalódás] a tökéletesen überfasza Dead Reckoning után - és még így is az év egyik legkiemelkedőbb anyaga! Amiért kritika illetheti, az a tölteléknóták megjelenése, amit nem szoktunk meg a Thresholdtól. Bár azért azt szögezzük le, más zenekarok a fél heréjüket odaadnák fele olyan nótákért, mint amit itt tölteléknek hívunk...

Paradise Lost - Tragic Idol

Maradva Angliánál, a Paradise Lost hozta az elvárható formát. Megkaptuk a szokásos melankólikus dalcsokrot, közte a megszokott 4-5 zseniálisan hidegrázós, hol monumentális, hol pedig letaglózó csúcsponttal. Nekem speciel jobban tetszik elődjénél, mind hangzásában, mind zeneiségében közelebb áll ahhoz, amit az Icon - Draconian vonal képvisel.

Anathema - Weather Systems

Na igen, számomra az év egyik legfelkavaróbb alkotása. Alap, hogy szintén a ködös Albion szülöttei [lehetett valami a csatornán túli levegőben], és ők is a tutira mentek. A kezdetek hörgős doomos metalja a ködbe veszett, ma már sokkal inkább emocionális progrockot tolnak a Cavanagh-bratyók. Nem is csinálják rosszul, sőt! Mindenesetre az idei lemezük nagyon erősre sikeredett, de tényleg csak a legedzettebbek vágjanak bele, mert az érzelmekre nagyon nagyon ható dalokról van szó - viszont cserébe sokat is ad a lemez.

Rush - Clockwork Angels

Az év egyik legjobb lemeze, számomra a 2012-es TOP3 egyik tagja. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a Geddy Lee - Alex Lifeson - Neil Peart által elkészített albumról, mely sok-sok napomat bearanyozta idén. Külön érdekesség, hogy nemcsak zeneileg különleges alkotással van dolgunk, hanem  kidolgozott koncepció is áll a lemez mögött, mégpedig nem más, mint Kevin J. Anderson tollából. A sci-fi író misztikus hangulatú sztorit körített a muzsikához, rengeteg steampunk hatással, anarchistákkal,  alkimistákkal, a rend és a káosz harcával, elveszett városokkal - egyszóval minden adott egy tartalmas szórakozáshoz a Clockwork Angels több, mint egy órás játékideje alatt.

Folytatása következik, részemről már csak néhány album van hátra, de ezek mind-mind az év végi listám élén díszelegnek. Hogy melyek ezek, hamarosan kiderül.