Totális besztofhullám nálunk, imádunk listázni és azt a látszatot kelteni, mennyire vágjuk a mai rockzenét. Akár hiszitek, akár nem, még mindig akad olyan album, ami egyikünk eddigi posztjaiban sem szerepelt. Részemről most jön az utolsó ilyen összegzés.
Blessed by a Broken Heart - Feel the power
Számomra 2012 talán legnagyobb felfedezése. Ha szigorúan utánaszámolnék, ez a lemez forgott a legtöbbett a lejátszóban. Pedig semmi extra. Trappolós-ikergitáros, echte metalcore alapok, a megszokott agyonkompresszált hangzás...és az összes dalban olyan fogós refrének, melyek már első hallásra bentragadnak a hallójáratokban és az ember azt veszi észre, hogy ezeket dudorássza a zuhany alatt. Nem mondom, hogy ennél nem volt igényesebb, jobb, stb lemez idén, de hogy szórakoztatóbbat nem találtam, az tuti.
Stone Sour - House of Gold & Bones, Part I.
Az elmúlt másfél-két hónapban biztosan feltűnt nektek, hogy szerkesztőségileg [minusz Storm] oda meg vissza vagyunk az új Stone Sour lemeztől. Ez azért van, mert igencsak fogékonyak vagyunk az ilyen zsigerből jövő, energikus egyszersmint érzelmekkel telített muzsikára. Speciel engem arra késztettek a dalok, hogy előássam a léggitárt a szekrény mélyéről... Corey Taylor szerintem jól tette, hogy hanyagolta a Slipknotot idén, így szerezve rengetet örömteli percet a Stone Sour rajongóinak. Nem túlzok azzal, hogy vállvetve sorakozna fel szerkesztőségünk a jegypénztárak előtt, ha jövőre kis hazánkba látogatna a zenekar.
Kiss - Monster
Igyekszem az elfogultság látszatát is elkerülni, de akkor sem hagyhatom le megakedvenceim idei lemezét a listáról. A Simmons - Stanley - Thayer - Singer négyesfogat olyan dalcsokorral rukkolt elő, amelytől minden Kiss-rajongónak összefutott a nyál a szájában, sikerült ugyanis a hetvenes évek hangulatát a modern hangzásvilággal összegyúrni, majd jó dalok formájában tálalni. Nem vagyok benne biztos, hogy van még egy lemez a zenekarban [de van, de van, de van!], de ha a Monster lesz a záróakkord, akkor ez méltó lezárása negyven éves pályafutásuknak. Az mindenesetre tény, hogy jövőre kimaradunk a világkörüliből, így már csak az a kérdés, hogy Nickelsdorf vagy Prága?
Részemről tulajdonképpen a végére is értem a listámnak. Persze, voltak más kiadványok is, melyek az átlag fölé emelkedtek, így biztosan lesz "futottak még" posztunk is.