mottó: "Hát igen, hallgattuk ezeket a lemezeket is..." - A.Z., 1992
Ahogy egy mai FB-os kommentben olvastam: a képet festik, a verseket írják, a zenét SZERZIK. Így voltak ezzel anno [nemcsak] a hazai rock- és metálcsapatok is, sokszor nem is tagadva, hogy kedvenceik muzsikája a kelleténél nagyobb hatást gyakorolt dalszerzői vénájuk működésére. Ezen rovat tehát, a cikizés és a fikázás mindennemű mellőzésével, pusztán a tényekre való rávilágítással igyekszik csemegézni régi kedvenceinkből. Mert akárhogy is születtek ezek a dalok, mi még ma is szeretjük őket!
Kezdjük egy olyan dallal, ami e témakörben megkerülhetetlen. A hazai színtér egyik legnagyobb klasszikusa, két helyről összegyúrva - talán egyedül a refrén témája származik saját kútfőből.
Az intro:
0:35-től és a szóló:
És a mi klasszikusunk:
Folytatása következik...