Ki hitte volna, hogy az Imaginaerum lesz Anette Olzon hattyúdala a Nightwish élén? Én személy szerint nem, márcsak azért sem, mert ez a félig-meddig meselemez nekem nagyon bejött. Igazság szerint, bármennyire is respektálom Tarja kvalitásait, azért nekem az utolsó két Nightwish album jobban csúszott, mint bármi, amit előtte csináltak. Szóval, sajnálom, hogy itt a vége, ezzel együtt kíváncsi vagyok, Tuomasék hogyan folytatják tovább a történetet.
A lemez egyébként egy fantasy-filmet is inspirált [vagy fordítva, ki tudja], Tuomasék eleve egy ilyen párosban gondolkoztak, íme egy kis kedvcsináló a mozihoz.