Ha 2009, akkor nem maradhat ki a Kiss voltaképpen comeback-lemeze, a Sonic Boom sem. Bár a '96-os reunion után kiadott Psycho Circust ismét a klasszikus maszkos felállás készítette el, előbb Ace Frehley, majd később Peter Criss is távozott a csapatból. Utóbbi helyét elődje, Eric Singer vette át, jegyzem meg, nem érdemtelenül. Ez egyébként Tommy Thayerre is igaz, aki évtizedek óta a zenekar körül sertepertélt [a Hot in the Shade-re nótát is írt], majd az ominózus újjáalakulásnál tulajdonképpen ő tanította meg Acenek a saját gitárszólóit. Egyszóval, Frehley immáron második kirúgásakor ő kapta meg Space Ace szerepét, de évekig semmi jele nem volt, hogy a különféle búcsú- és egyéb turnékon kívül valami értelmeset is tervezne a zenekar.
Aztán Gene Simmons elejtett egy olyan megjegyzést, úgy 2008 tájékán, hogy amíg van letöltés, addig nem lesz új Kiss album - természetesen ekkor már sejteni lehetett, hogy talán mégis. És 2009 végén boltokba került a Sonic Boom, mely mesterien ötvözte a klasszikus Kiss-stílust a modern élő hangzással, mindezt remek dalokba csomagolva.
Érthető módon, nekem ez volt 2009-ben az év lemeze, de ezt amolyan kategóriákon felüli rangnak tekintsétek - az ember már csak így van a kedvenceivel.
Hála istennek, a világkörüli turné Magyarországot is érintette, így szem- és fültanúi lehettünk, hogyan kell a rockandrollt játszani hatvan körül. Mondanom sem kell, we wanted the best, we got the best! :)