Három év szünet után itt az új Annihilator lemez, Feast címmel. Azt nem tudom, hogy a hosszabb kihagyásnak köszönhető-e, hogy ilyen erős anyagot adtak ki Jeff Watersék, hiszen bőven volt idejük az előző nagylemez után feltöltődni, mindenesetre végre megint itt egy olyan dalcsokor, amely méltó az első három lemez által felállított mércéhez. A friss dalok energikusak, épp annyira hosszúak, amit az adott nóta megkíván, legyen szó zúzós vagy lassú számról. Sok helyen visszaköszön a kilencvenes évek eleje, de ez inkább mosolyt fakaszt a hallgató arcára, semmint hogy fárasztó vagy unalmas lenne.
Egy szó, mint száz, a Feast bőven megérdemli, hogy a stílus kedvelői rááldozzanak háromnegyed órát az első hallgatásra, biztosan követi majd a többi is. Mindazok pedig, kik a thrasht annyira nem kedvelik, szintén tegyenek egy próbát vele - ellenkező esetben az év egyik jól sikerült lemezét szalaszthatják el.
Kellemes csipegetést! :)