Mikor sz.rban a haza, elkezdesz mindenféle dolgokon elmélkedni. Terelésképpen én most a rocksztárok fogalmát próbáltam magamban kiagyalni, illetve azt, hogy ki volt az utolsó rocksztár, aki még él. Mert posztumusz van sok, a mennyei illetve a pokoli játszótér már lassan megtelt a következő generációnak, aki elhagyja a földi helyőrséget maximum a kisszínpadon jut majd hely.

A válasz egyébként kézenfekvő a mi generációnknak. Nem ásunk bele oly’ nagyon, mert akkor kisregény születne, a múltat boncolgatni meg ott vannak az okosok a „szakmában”.

Kezdjük a miérttel. Vannak most is bandák húzónevekkel, akikre ráillik ez a jelző, de hiányzik belőlük az fajta attitűd amiért mégsem azok. Példának okáért, az én utolsó nagy reményem Josh Todd volt. A Buckcherry frontembere az a fajta rock arc, akiből igenis kifejlődhetett volna az igazi rocksztár. Lehet, a közeg hibája vagy a világ már nem ott tart ahol én szeretném, de minden pozitívuma ellenére nem lesz az a vérbő faszi. Az a pici plusz hiányzik belőle, ami megfoghatatlan és talán leírhatatlan. Nincs meg az a misztikum és pici köd – oké, legyen füst – ami körülveszi őket, az a fajta spontaneitás szépen lassan eltünedezik. Próbálkoznak legyártani rocksztárokat de ők legfeljebb sztárocskák maradnak. A megformált és kitalált arcok, ideig–óráig élvezik a felhajtást, de aztán mennek a süllyesztőbe, mert a produktummal adósok maradnak és ezt a rajongó észreveszi és elveszik a varázs.

Marad a köd és csodavárás. A nagy öregek szépen lassan kivonulnak és nincs utánpótlás. Erőtlen és ötlettelen lesz, futószalag feelingel szépen lassan az egész, pedig akkord van még bőven. No, de akkor hol a hiba?

Félreértések elkerülése végett, bandák meg lemezek vannak dögivel, csak a státusz az, ami eltünedezik. Csak az a szép zöld gyep a játszótéren a nagy arccal, na az hiányzik, de nagyon. Nekem.

Mire is gondolok? Mondjuk, dekkolsz két-három órát, várod és tele a tököd az egésszel, de felhangzik a nyitó, és ott van ő, igaz már benne a korban rendesen, meg a hangja sem a régi már és lehet,hogy lassan önmaga paródiája, de ő az utolsó igazi rocksztár.

Ui: Mielőtt vitát nyitunk: Zenészek, zsenik vannak dögivel, albumokból sincs hiány, csak  "Ő" tűnik el. Vagy az is lehet, hogy csak nekem van hiányérzetem.