Következnek most már azok a magasságok, ahol az ember úhatatlanul megnyalja mind a tíz ujját. Ez, és majd a következő nagylemez az a kettő, ami máig a Maiden munkájának a csúcsa számomra. Űberelni azóta nem sikerült - viszont a fanyalgókkal ellentétben azért én azt mondanám, legalább kétszer megközelíteni igen.
Mindenesetre most térjünk vissza oda, ahol elhajítottuk a gombolyagot. Az új anyag ismét a bahamákon készült, de nem kizárólagosan, néhány részt hollandiában vettek fel. Ez volt az eddig leghosszabb ideig tartó stúdiótartózkodásuk, ezzel a legköltségesebb albumukká vált.
Ez az első olyan albumuk, ami ugyan - még - nem konceptalbum, de a tematika közös - az időutazás. Az eddigi szemléletmód is változott, szintetizátorok jelentek meg a dalokban - mégis, ez az eddigi "legkeményebb" lemez.
Ráadásul innentől annyi a jó nóta, hogy alig lehet választani. Például rögtön az album nyitó nótája - a létező legjobb Maiden gitárszólóval: