Végre, hosszú évek után sikerült beszereznem az Én, Ozzy című alapművet. Remek könyv, hiteles beszámoló a nagy mókamester életéről. Nem kell azonban holmi szentimentális visszaemlékezésre számítani, az önéletrajz tele van viccesnél viccesebb [helyenként gyomorforgató:)] helyzetekkel, sztorikkal. Tömegközlekedés közben vagy nyilvános helyes óvatosan bánjatok vele, mert kínos pillanatokat okozhat, ha a metrón hangosan felnyerít az ember...
Aki pedig már olvasta, az úgyis tudja, miről beszélek...