Sokan, sok helyen lehúzták a Chinese democracy címmel, időtlennek tűnő várakozás után 2008-ban megjelent Guns lemezt. Egy dologban tudok velük egyetérteni: ez sokkal inkább Axl szólólemeze, amit talán szerencsésebb lett volna a saját neve alatt piacra dobni. De ez van, Axl meg olyan amilyen. Szerencsére ezzel, tisztább pillanataiban, maga is tisztában van. Jó példa erre az alábbi dal, melyről sokkal inkább szeretném azt hinni, hogy az önmagában megbúvó két szeméyiségről szól, mintsem egykori zenésztársa ellen íródott volna, ahogy azt sokan gondolják.
Ha nem is nevezném megkerülhetetlennek, de szeretem ezt a lemezt, jó hallgatnivaló, különösen mikor itthonról melózom.