Rövid leszek, mert...megint egy olyan koncert volt, amin ott kellett volna lenni és nem olvasgatni róla.

Szerintem valami - menet közeben azért finomítottak rajta -  gyalázatosan szólt a cucc. Hogy ez most a ZP korlátai miatt vagy a hangmérnök cseszte el, én nem tudom. Az a bizonyos izzadságos dög hiányzott az egészből. Ha - de nem - én keverem, sokkal mélyebbre viszem az egészet és az énekre és az aktuális riffelgetőre pakolok rendesen. A riffek nagyon le voltak keverve, nem csaptak agyon. Öreg mamut vagyok lehet, de ez van.
A koncertet felvezető csapat nekem qka. Semmi rosszindulat és biztosan megvan a törzsközönségük. Nem ide való volt, szerintem bugyuta punk és ennyi. Tényleg bocsi.

Szépen összejöttünk - köztük egy lelkes napirokk rajongó - de persze aki ígérte, az ma is baszott eljönni, pedig nekik is a fiatalságuk zenéje. Nosztalgiabulinak indult, de talán egy új fejezet kezdődik. Jó volt újra látni őket - a saját bandáikban azért persze feltűnnek - így együtt. Sipos Tomi  - javítva és elnézést -jó választás  a "Csabi" helyett, Marci ugye nem a dobok mögött, azt ennyi a változás. Az érzés a régi, de mi nem hagytuk el ezt a qrva várost, maradtunk. A legnagyobb klasszikusok - Lázadó vér, Tetovált jel, Életfogytig r'nr, Sing-Sing - mellett a kihagyhatatlan balladák, amiket anno énekelgettünk, mind felcsendültek. Majd mindegyik dalhoz lehetne egy emléket írni. Van ezer. Nosztalgiázni most nem akarok.
Ünnep volt-e vagy nem, majd az idő eldönti. A mai este bemutatkozásnak, újjászületésnek tökéletes volt és lesz ez még jobb is.

Tizenegy néhány éve ott voltam a szülinapi koncerten ami egyben anno a búcsúkoncert is volt. Akkor még nem tudtuk, mert bemutatták az új gityóst és eldöntött tény volt, hogy vele megy tovább a Sing-Sing. Nem így lett. Én most teljes szívemből kívánom, hogy ne érjen itt véget.