Storm kolléga mintájára, jöjjön az én egyik „bestem”
Glenn Hughes maga a Rock. Glenn Hughes maga a Funky. Glenn Hughes maga a Soul. Glenn Hughes maga a Blues.
Nem, nem össze-vissza írogatok itt. A fenn látható megállapítások mindegyike hatványozottan igaz az említett úrra és erről itt a blogon is meggyőződhettek, ezt garantálom.
A Soulmovert már nézhettétek itt, most jöjjön egy kevésbé népszerű funky a zsenitől.
Sokakkal ellentétben én imádom ezt az oldalát is az öregnek. Amihez nyúl, az számomra arannyá válik. Oké, tudom, ebben a videóban hagy némi kivetnivalót ez a „tegnap este szétbuliztam magam a melegklubban, a seggem is kivan, de legalább a lelkem rendben van” külső, de kit érdekel ?!? Egyszerűen zseni az ember és csak felsőfokon lehet mindenről beszélni, ami a kezei közül és a torkából kikerül. A többi meg ízlés kérdése.
Azt mondják az „okosok”, hogy mikor Glenn papa a Deep Purple-be került, akkor indult rossz irányba a zenekar. Ugyan már….mellesleg megjegyzem, hogy a Burn a világ legsikeresebb Hard Rock lemezei közé tartozik. Erről ennyit…