Egy kis bevezető: ezzel a poszttal az a baj, hogy hosszú, összeszedetlen és a tizedét tartalmazza annak, amit szívesen beleraktam volna:)
A poszt címét gondolom az égvilágon mindenki hallotta legalább kétezerszer kölyökkorában - legalábbis aki életében legalább egyszer eltaknyolt murván, betonon, leesett a fáról vagy hasonló. Esetleg ennek más verzióit, az "azért viszket, mert gyógyul" is még nagy favorit.
Namost annak ellenére, hogy ez mekkora egy állatság:), van mégis egy banda, akik nagyüzemben, világszerte hirdetik, hogy létezik a Gyógyulás Fájdalma - illetve többé-kevésbé ezt:). Ők a Pain of Salvation.
Volt itt már poszt a Buddy Lackey-féle Psychotic Waltzról. Ez a társaság kb. pontosan ugyanott helyezkedik el az én besorolási skálámon.
Közbevetőleg: ne lepődjünk meg, svédek. :) Szerezni kéne a lódoppingjukból, amin tenyésztik a zenészeket...
Az énekes Daniel Gildenlöw előszeretettel kerül meghívásra Arjen projektjeibe.
Sokan vitáznának velem, de szerintem három részre lehet osztani a munkásságukat. Az első a kezdeti három album, a klasszikusok.
Ez a nóta a One Hour by the Concrete Lake egy meg nem jelentetett dala, legalábbis oda szánták.
Aztán jött a második fázis, egyetlen albummal: Remedy Lane. Ezt az albumot Gildenlöw egyedül írta, ráadásul budapesti élményei hatására [is]. El is hangzik a szövegben a város neve. Több évig erről az albumról származott a csengőhangom. [Itt válogatom a nótákat, már a negyediket törlöm, hogy másikat rakjak helyette... hülye svédek...]
Az a bizonyos csengőhang [hangerőőőt! adjatok neki HANGERŐŐŐŐT!!!!]:
Itt következett egy olyan album, ami nem illeszthető sehova, egyszerűen kilóg, a "Be". Ez az album totális kihívások elé állít mindenkit, aki megpróbálja befogadni. A lemez Istennel és az emberi léttel foglalkozik - előkészületként pl. Gildenlöwék létrehoztak egy telefonszámot, üzenetrögzítővel, amit bárki felhívhatott, hogy Istennek üzenetet hagyjon. Csak az indítsa el, aki végig is hallgatja.
Majd következett a jelenlegi utolsó stúdióalbum, a harmadik szakasz: Scarsick.
A Be album kereskedelmi sikertelensége, és hihetetlenül nehéz emészthetősége után kijöttek egy olyan lemezzel, ami méginkább megosztotta a rajongókat. Olyan dalok kerültek erre az albumra, mint pl. a Spitfall vagy a Disco Queen.
És aztán ki tudja, mi következik. Igen, tudom, hogy van már új lemezük - de akármennyire is égő, nem jutottam még odáig, hogy meghallgassam. Mert őket nem vagyok hajlandó háttérzeneként meghallgatni, csak úgy. Ahhoz nyugalom kell. Az meg nincs :)
Amint sorra kerül, ígérem, lesz poszt.