Az egész azzal kezdődött, hogy a hétfői CD Pincés látogatásom alatt a Generation swine szólt a boltban, amit legalább tíz éve nem hallottam. Erre most olyan jólesett újra hallgatni, hogy másnap lepörgött a Corabi-s cucc is [Megagiga!] és most az életművüket nyüstölöm. Azt azért nem árt tudni, hogy nem vagyok az a kifejezett die-hard Mötley Crüe rajongó, de évente egyszer azért nem árt átpörgetni a diszkográfiát. A mai nap az utolsó lemezüké volt, a három éve megjelent Saints of Los Angeles-é. Nálam ott van ez a korong a Dr. Feelgood és a '94-es mellett. De könnyen lehet, hogy a beela másként látja ezt, így a nagyobb lélegzetvételű boncolgatást Mötley ügyben meghagyom neki, addig hallgassunk-nézzünk egy szívhez szóló vallomást LA szentjeitől...