Fábián Zoli a kilencvenes évek elejétől gründölja DT-rajongó zenekarát. Anno Jericho néven ismertem meg őket [esküszöm, jobban tolták az Another hand-et, mint a DT :)], aztán Nemesis lett belőlük, így adtak ki két nagylemezt is az ezredforduló előtt. A self-titled debütálás igen komoly respektet hozott nekik, Thorday Ákos énekes hangja [bár el kell ismerni, elsőre szokni kell orgánumát] sokakat elvarázsolt, érzelemgazdag előadásmódjával.

A második album, bár korántsem szólt akkorát, mint elődje [ennek elsősorban a zenekaron belüli szakmai és emberi problémák volt az oka], azért elbírt egy Psychogeist című történetet, illetve pár olyan slágert, mint a Négy tükör vagy az Utolsó kép. Ez utóbbi különösen azóta fájdalmasan szép, amióta Thorday Ákos tragikusan fiatalon itthagyott bennünket. A Négy tükör pedig egy igazi progrock gyöngyszem.

A 2000-es évek eleje egy teljesen kicserélődött bandát mutat, az új felállással készül el a Terra Incognita című koncept-lemez, mely már hangzásában is méltó módon tolmácsolja az örök élet és reinkarnáció témáját körüljáró történetet. Minden nagyszerűsége ellenére, talán nem én vagyok az egyetlen, akiben felmerült a téma hasonlósága a DT Metropolis2 lemezével...:)

Nem sokkal ezután a csapat aláír a Sensory kiadóhoz [USA] és megjelenik első angol nyelvű anyaguk, Eden címmel [az első két lemez legjobb dalaiból összeállítva], ezt követte volna a Psychogeist, 2003-ban. Mivel a kiadóval megromlott a kapcsolat, ezért az immár Age of Nemesis néven futó zenekar az amerikai Magna Carta kiadóhoz szerződött, ahol végre kijött az angol nyelvű Psychogeist, nem sokkal ezután a Terra Incognita hasonló változata.

Ezzel el is érkeztünk 2012-höz, hiszen hosszú szünet után a csapat, újabb tagcsere után, reaktiválta magát és nekiállt új lemezt készíteni. Lesz koncert is, május 4-én a pesti Crazy Mama klubban és bízzunk benne, hogy szakítva a régi rossz szokással, ezentúl többször is megmutatják magukat a srácok élőben.